Bassár el-Aszad nyilatkozata a Szíriából való távozásának körülményeiről
Bassár al-Aszad szíriai elnök nyilvános nyilatkozatot tett a Szíriából való távozásának körülményeiről, amelyet a Délhír portál exkluzívan közöl.
A nyilatkozat szerint Aszad távozása sem előre tervezett, sem hirtelen döntés nem volt. Az elnök hangsúlyozta, hogy a harcok végső óráiban is Damaszkuszban maradt, és csak azután utazott Lattakiába, hogy a terrorista erők behatoltak a fővárosba. A Hmeimim orosz légibázisra érkezve vált nyilvánvalóvá, hogy a szíriai erők teljesen visszavonultak.
Aszad elutasította azokat a vádakat, amelyek szerint menekülni próbált volna, és kijelentette: a harc folytatása volt az egyetlen lehetőség. Kiemelte, hogy soha nem hagyta el népét, és továbbra is a nemzet védelmét tartotta legfőbb feladatának.
A nyilatkozat reményét fejezi ki, hogy Szíria a jövőben ismét szabad és független állam lesz.
A teljes nyilatkozat az alábbiakban olvasható:
Amint a terrorizmus végigsöpört Szírián, majd 2024. december 7-én, szombat este elérte Damaszkuszt, számos kérdés merült fel az elnök sorsával és hollétével kapcsolatban. Ez a félretájékoztatás és az igazságtól távol álló narratívák áradatában történt, amelyek célja a nemzetközi terrorizmus felszabadító forradalomként való újraértelmezése volt Szíria számára.
A nemzet történelmének ilyen kritikus pillanatában, amikor az igazságnak kell elsőbbséget élveznie, elengedhetetlen a torzítások tisztázása. A fennálló körülmények – beleértve a biztonsági okokból elrendelt teljes kommunikációs zárlatot – sajnálatos módon késleltették e nyilatkozat kiadását. Ez azonban nem helyettesíti a részletes eseménytörténetet, amelyre alkalomadtán sor kerül majd.
Távozásom Szíriából sem nem volt előre eltervezett, sem nem a csata utolsó óráiban történt, ahogyan azt egyesek állítják. Éppen ellenkezőleg, Damaszkuszban maradtam, és elláttam kötelességeimet egészen 2024. december 8-án, vasárnap hajnalig. Miután a terroristák erői beszivárogtak Damaszkuszba, Lattakiába utaztam, hogy orosz szövetségeseinkkel közösen felügyeljem a harci műveleteket. A Hmeimim légibázisra érkezve nyilvánvalóvá vált, hogy erőink teljes mértékben visszavonultak a frontvonalakról, és az utolsó védelmi állások is elestek. Ahogy a helyzet tovább romlott, az orosz katonai bázist egyre intenzívebb dróntámadások érték. Mivel nem maradt biztonságos út a távozásra, Moszkva azonnali evakuációt rendelt el Oroszországba 2024. december 8-án, vasárnap este – egy nappal Damaszkusz eleste után, amikor a végső katonai állások összeomlottak, és az állami intézmények bénulttá váltak.
Ezen események során soha nem fontolgattam, hogy lemondjak vagy menedéket keresek. Egyetlen személy vagy párt sem tett ilyen javaslatot. Az egyetlen lehetséges választás az volt, hogy folytassuk a harcot a terrorista támadásokkal szemben.
Megismétlem, hogy az a személy, aki a háború első napjától kezdve nem volt hajlandó a nemzet megmentését személyes haszonra cserélni, ugyanaz a személy, aki az arcvonalon állva harcolt katonáival együtt a legveszélyesebb csatatereken. Ugyanaz a személy, aki a háború legsötétebb éveiben sem hagyta el népét, hanem családja és nemzete oldalán állt, szembenézve a bombázásokkal és a terroristák folyamatos fenyegetéseivel. Az a személy, aki soha nem hagyta cserben a palesztin és libanoni ellenállást, nem lehet az, aki hátat fordít saját népének vagy elárulja a nemzetét.
Soha nem kerestem pozíciót személyes haszonszerzés céljából, hanem mindig a nemzeti ügy őrzőjének tartottam magam. A szíriai nép hite és meggyőződése támogatta a küldetésemet, és az utolsó pillanatig kitartottam az állam, az intézmények védelme és a nemzet döntéseinek tiszteletben tartása mellett.
Amikor az állam a terrorizmus kezébe kerül, és a szolgálat értelmetlenné válik, bármilyen pozíció elveszíti jelentőségét. Ez azonban nem csökkenti a Szíriához és népéhez fűződő mély kötődésemet – egy olyan köteléket, amelyet semmilyen körülmény nem tud megingatni. Ez a kötődés a remény alapja, hogy Szíria ismét szabad és független lesz.
Bassár el-Aszad
